Boldog halloweent!?
Tényleg csak egy néhány gondolat azoknak az olvasóimnak, szülőknek és fiataloknak egyaránt, akik ártatlan, cuki töklámpásnak és tökfaragásnak tekintik a halloweent, vagy éppen az ártó szellemek elleni védelmet tekintik benne. Éppen csak az ellenkezője történik. Azoknak a pedagógusoknak is ajánlom a következőket, akik kreatív kézműves foglalkozást, őszi időtöltést látnak benne és ilyenkor tele akasztgatják és ragasztják az iskola, vagy éppen már az óvoda falait, ablakait és arcfestéssel a gyermekeket szörnyekké, vagy éppen szellemekké változtatják, hirdetve a halál fintorát. A csontvázas ruházatról és a halálrémísztő partykról már nem is szólva.
Tudják, hogy mit tesznek? Remélem nem.
… a fiatalok ezotériához, okkultizmushoz való közeledését a halloween kapcsán nagyban elősegítheti az internet. A fiatal – talán puszta kíváncsiságból – rákeres a halloweenre, például mert ötletet keres egy jelmezhez vagy töklámpáskészítéshez. A talált oldalakon aztán nemcsak a halloweenről és az ezotériáról kap információkat, hanem az október 31. éjszakai mágikus szertartásokról is. A varázserő mindig is a mesevilág része volt, ám nagy a különbség az ártatlan, mesebeli varázslat és a babonás-mágikus cselekedetekre szóló hívogatás között. Ezért nem lehet halloweent egyszerűen pótfarsangnak felfogni. Az ártalmatlannak tűnő ünneplés veszélyes lehet: egy asztrológus meghívásának elfogadása azzal végződhet, hogy az illető egy mágus rabságába kerül. A megoldás: erősítenünk kell a fiatalok kritikai érzékét, és segítenünk kell őket, hogy ne fogadjanak el gyanútlanul semmiféle, látszólag az ünnephez kapcsolódó, megtévesztő üzenetet.
Halloween nem ártatlan pótfarsang – tiltakozások világszertecímmel a teljes elemzés itt olvasható.
A babona még ma is gyakran megjelenik a családok életében, sőt, sokszor jellemzővé, uralkodóvá válik”. A szülők a keresztény hitnek és tanításnak ellentmondva (a nem keresztényekre is ugyanúgy hat az okkultizmus, szerk.) érdeklődnek a könnyű és gyors sikereket ígérő, valóban azonban veszélyeket rejtő ezotéria iránt, olykor jósnőt is felkeresnek, a gyerekeket pedig haloween partikra viszik. Aztán jönnek a bajok…
A babonaság, a mindenféle okkultizmusból származó praktikák, a varázslók-, boszorkánymesterek-, kártyajósok felkeresése, a spiritiszta összejöveteleken való részvétel, a mágia, a sátánkultusz, a sátáni szekták (amelyeknek a csúcspontja a „feketemise”) után való érdeklődés mind kiteszik az embert annak a veszélynek, hogy valamilyen ördögi rontás hatása alá kerülhet. A mágia minden formája ugyanis nem más, mint az ördög segítségül hívása.
Az okkult világ így határozza meg a halloweent: „Az év legmágikusabb napja, Újév van az ezoterikus világban” aztán „ez az év legfontosabb ünnepe a sátán követőinek”
Mindezek ellenére a Szentírás ezt írja: „Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé!” (Iz 5,20).
A halloween legendája hazugságokra épül, sőt a sátánista praktikákkal megegyezően fejlődik: kéri az ördögöt a kívánságainak teljesítésére, alkut köt a sátánnal, az embereknek ezoterikus rituálékat mutat. A halloween jelenség a hagyományban, a szokásokban és a kereskedelemben tudatos vagy nem tudatos boszorkánysági praktikák és rituálék sorozata. Ez a dolog egy változatlan és határozott álláspontot kíván mindennel szemben, amit a halloween, és általában véve a mágia felkínál.
Október 31. nagyon fontos dátum nemcsak a kelta kultúrában, hanem hasonlóképpen a sátánizmusban is: „a varázslók négy szabbatjának egyike”. Az első három „jótékonynak tűnő” momentumot jelent: a föld felébredését a téli álom után, a vetés idejét, az aratás idejét, míg a negyedik szabbat a tél érkezését jelöli és a nap legyőzését, a hideget, éhséget, halált.
A katolikus mindenszentek ünnepe nem kötődik a halloween ünnepléséhez. IV. Gergely pápa vezette be 840-ben és eredetileg májusban ünnepelték, nem pedig november elsején. 1048-ban Cluny Szent Odiló apát úgy határozott, hogy mindenszentek ünnepét november elejére teszi át, azzal a céllal, hogy „trónfosztottá” tegye a „Samhain” kultuszt.
A halloween a nagy többségnek ma azonban jó kereskedelmi trükk, a szórakozási vágy kielégítésének egyik lehetősége, az az éjszaka, amikor minden megengedett, a gyerekek szórakoztatásának is egy módja. „Boldog halloweent” szavakkal, és még ki tudja, milyenekkel díszítjük üzleteinket, partikat szervezünk, a gyerekeket is tanítjuk azzal, hogy álarcokat készítünk az iskolában…
A beengedett, ellenőrizhetetlen erők okozzák egészség területén a testi és lelki problémákat; érzelmek területén a leküzdhetetlen idegességet, aztán a tönkrement házasságokat, elromlott barátságokat, a teljes érzelmi űrt; életkedv területén a depresszió mély formáit, a halál utáni vágyódást, a kétségbeesést, az öngyilkosság vágyát.
Lehet választani a jót, és én azt tanácsolom mindenkinek, hogy mulatságok helyett vegyen részt a mindenszentek-napi szentmisén, majd pedig gyújtson gyertyát elhunyt szeretteiért. A mindenszentek a névtelen szenteket gyűjti egybe, azokat, akik eljutottak Krisztus színének látásáig.Reméljük azt, hogy szeretteink is köztük vannak és a gyertya fényénél imádkozzunk értük. Így Krisztus fénye ragyoghatja be ezeken a napokon is életünket és oszlathatja a minket sokszor körülvevő sötétséget.
Részletek Gemma nővérrel készített interjúból. A teljes szöveg itt olvasható.
A folytatásban pedig jött az egyesség az ördöggel:
Az idők során a töklámpás lett a halloween legfontosabb jelképe. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördöggel egyességet kötött, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ez egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.
A Szentatya felhívása:
Ma, amikor a Szentatya minden keresztényt, különösen a fiatalokat arra hív, hogy törekedjenek az életszentségre, amely minden keresztény elsődleges hivatása, azt látjuk, hogy Mindenszentek ünnepe mellé egy olyan kultúra jelei társulnak, amelyek nem tartoznak a keresztény hagyományhoz: szellemek, jelmezek, töklámpás, mágikus formulák…
A teljes cikk a Magyar Kuríron található itt.
Ha nem a szellemes, félelmetes ismeretlennel akarjuk magunkat és fiataljainkat szórakoztatni, akkor mit tegyünk? Először is ismerjük meg a Mindenszentek és a Halottak napja hagyományát és keresztény történetét. Vegyen részt inkább a Fény Éjszakáján a lehetőségek szerinti legközelebbi templomban. Lehet segíteni a helyi keresztény fiatalokat újszerű módon a temetőben evangelizálni, vagy szervezzen a plébánosával, hitoktatóval Mindenszentek zsúrt.
Részletek:
Az egyház a feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga módján tesz eleget. Az egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután mindenszentek ünnepén az egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtért is imádkozzon.
998-ban kezdték az ünnepet, majd a 11. században a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt. Az egyház ezen a napon bizalommal kéri a Mindenhatót: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”.
„Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett.” Szent Ambrus püspök – testvére haláláról elmélkedve – e szavakkal foglalja össze a kereszténység legfőbb tanítását a halálról és a feltámadásról.
Szent II. János Pál pápa Jézus Krisztus, az élő víz hordozójacímmel írt egy fontos összefoglaló keresztény reflexiót a new age-ről és annak megjelenési formáiról. A mű a nyitott fülek és éles szemek számára itt olvasható.
Réz András igen egyedi módon magyarázza a halloweent:
Aki azt hiszi, hogy ennek az igen zajos és ma már fölöttébb mókás ünnepnek a neve egy bécsi telefonközpontostól ered – téved. Október 31. éjszakájának felfordulásai és furcsaságai ennél sokkal mélyebben gyökereznek. Maga a név – halloween – az angolban a katolikus hagyományt idézi. A halloween ugyanis az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) eltorzult formája. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy a kelta írek már Krisztus előtt az 5. században is megemlékeztek erről a napról, ugyanis a nyár náluk október 31-én ért véget. Ezt a napot Samhain-nak nevezték: ez volt a kelta újév.
Most, hogy már Magyarországon is divatba jöttek a különféle halloween-partik, -bulik és -bálok, nem baj, ha tudjuk, miről is szólnak az ilyenkor szokásos lökött jelmezek, a világító tökfejek, a tűzijáték és a ricsaj. A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik. Az egyik magyarázat szerint azok a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket (értsd: meghaltak), ezen a napon visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak, és ebben új életet kezdjenek. Az élők viszont nem szeretnék, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtesznek a szellemek távoltartása érdekében. Így aztán otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a szellemeknek ne legyen kedvük behatolni a hideg, sötét házakba, ők maguk pedig kísérteties ruhákat öltöttek magukra, és nagy zajjal parádéztak föl és alá, hogy ezzel elijesszék a testekre vadászó lelkeket. Egy másik magyarázat szerint a tüzeket azért oltották ki, hogy majd a közös tűzből – a druidák Usinachban égő tüzéből – újragyújtsák őket. Egy harmadik változat a nyilvános tűzrakást az emberáldozattal hozza kapcsolatba. E szerint ilyenkor vetették máglyára azokat, akiket – feltevésük szerint – már megszálltak a szellemek.
A halloweennek van egy szélesebb kultúrkört érintő értelmezése is. Ez pedig a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkánysághoz ugyanis hozzátartoznak a nagy beavató szertartások, a boszorkányszombatok intézménye. Ebből az eseményből évente négyet tartottak meg, minden évszakban egyet-egyet. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent. Szóval elég katyvaszos nap ez: keverednek benne kelta, germán pogány elemek, ott bujkál benne egy kis római komponens is (a rómaiak a keltáktól átvették ezt a napot, kétségtelen, hogy már emberáldozattól mentesen), és végül ott a katolikus hagyomány. Ehhez képest Magyarországra egyértelműen Amerikából, sőt, az amerikai tömegkultúrából került át. Ja, és hogyan került Amerikába? Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal.
Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül. Ezt viszont nem az írek hozták. Ez keresztény szokás, amely már a kilencedik században is létezett. A korai keresztények november 2-án házról-házra jártak “léleksüteményért”. Ezért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért. Ehhez kapcsolódott még az a hiedelem is, hogy a halál után a lelkek a pokol tornácára kerülnek (limbus), és az imádság hozzásegíti őket, hogy a mennybe kerüljenek.
Ami a tököt illeti, az eredetileg tarlórépa volt. Nem a kelta mitológiából, még csak nem is a keresztény hagyományokból származik, hanem az ír folklórból, pontosabban egy népmeséből. Ennek hőse rászedte az ördögöt. Felcsalta egy fa tetejére, aztán keresztet vésett a fa kérgébe, így az ördög nem tudott lemászni. Végül az egyszeri ember – bizonyos Jack – alkut kötött az ördöggel. Megállapodtak, hogy az ördög innen kezdve békén hagyja az embert, aki cserében leengedi a fáról. Hiába tűnt jó üzletnek, miután Jack meghalt, nem bocsátották be a mennyországba. Érthető: alkut kötött az ördöggel. De a pokolba sem juthatott be, hiszen átverte az ördögöt. Ekkor kapott az ördögtől egy égő zsarátnokot, hogy ennek fénye vezesse a sötétségben. Jack pedig a zsarátnokot egy kivájt répába tette. Amerikában azonban az ír bevándorlók azt konstatálták, hogy ott van tök bőségesen, így Jack mesebeli lámpása répa helyett a kivájt tök lett.
… a keresztények számára a halált Krisztus feltámadása világítja meg. Az örök életbe vetett hit ad bátorságot ahhoz, hogy még jobban szeressék az életet. „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog” Jn 11,25-26– XVI. Benedek pápa katekézise Halottak napján (2011.).
Nem ünneplem a Halloweent, mert:
Az én Istenem az élet Istene, nem a halálé! Jn 14,6 “Én vagyok az út, az igazság és az élet…”
Az én Istenem a fényesség Ura nem a szürkeségé Jn 8, 12. “Én vagyok a világ világossága…”
Mert nem “díszítem” otthonomat ronda kísértetekkel és sátáni szinbólumokkal Lev 18,30 “Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”
Mert engem a jó érdekel, nem a rossz Ef 5, 10-11 “Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket.”
simonologia.wordpress.com
Tényleg csak egy néhány gondolat azoknak az olvasóimnak, szülőknek és fiataloknak egyaránt, akik ártatlan, cuki töklámpásnak és tökfaragásnak tekintik a halloweent, vagy éppen az ártó szellemek elleni védelmet tekintik benne. Éppen csak az ellenkezője történik. Azoknak a pedagógusoknak is ajánlom a következőket, akik kreatív kézműves foglalkozást, őszi időtöltést látnak benne és ilyenkor tele akasztgatják és ragasztják az iskola, vagy éppen már az óvoda falait, ablakait és arcfestéssel a gyermekeket szörnyekké, vagy éppen szellemekké változtatják, hirdetve a halál fintorát. A csontvázas ruházatról és a halálrémísztő partykról már nem is szólva.
Tudják, hogy mit tesznek? Remélem nem.
… a fiatalok ezotériához, okkultizmushoz való közeledését a halloween kapcsán nagyban elősegítheti az internet. A fiatal – talán puszta kíváncsiságból – rákeres a halloweenre, például mert ötletet keres egy jelmezhez vagy töklámpáskészítéshez. A talált oldalakon aztán nemcsak a halloweenről és az ezotériáról kap információkat, hanem az október 31. éjszakai mágikus szertartásokról is. A varázserő mindig is a mesevilág része volt, ám nagy a különbség az ártatlan, mesebeli varázslat és a babonás-mágikus cselekedetekre szóló hívogatás között. Ezért nem lehet halloweent egyszerűen pótfarsangnak felfogni. Az ártalmatlannak tűnő ünneplés veszélyes lehet: egy asztrológus meghívásának elfogadása azzal végződhet, hogy az illető egy mágus rabságába kerül. A megoldás: erősítenünk kell a fiatalok kritikai érzékét, és segítenünk kell őket, hogy ne fogadjanak el gyanútlanul semmiféle, látszólag az ünnephez kapcsolódó, megtévesztő üzenetet.
Halloween nem ártatlan pótfarsang – tiltakozások világszertecímmel a teljes elemzés itt olvasható.
A babona még ma is gyakran megjelenik a családok életében, sőt, sokszor jellemzővé, uralkodóvá válik”. A szülők a keresztény hitnek és tanításnak ellentmondva (a nem keresztényekre is ugyanúgy hat az okkultizmus, szerk.) érdeklődnek a könnyű és gyors sikereket ígérő, valóban azonban veszélyeket rejtő ezotéria iránt, olykor jósnőt is felkeresnek, a gyerekeket pedig haloween partikra viszik. Aztán jönnek a bajok…
A babonaság, a mindenféle okkultizmusból származó praktikák, a varázslók-, boszorkánymesterek-, kártyajósok felkeresése, a spiritiszta összejöveteleken való részvétel, a mágia, a sátánkultusz, a sátáni szekták (amelyeknek a csúcspontja a „feketemise”) után való érdeklődés mind kiteszik az embert annak a veszélynek, hogy valamilyen ördögi rontás hatása alá kerülhet. A mágia minden formája ugyanis nem más, mint az ördög segítségül hívása.
Az okkult világ így határozza meg a halloweent: „Az év legmágikusabb napja, Újév van az ezoterikus világban” aztán „ez az év legfontosabb ünnepe a sátán követőinek”
Mindezek ellenére a Szentírás ezt írja: „Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé!” (Iz 5,20).
A halloween legendája hazugságokra épül, sőt a sátánista praktikákkal megegyezően fejlődik: kéri az ördögöt a kívánságainak teljesítésére, alkut köt a sátánnal, az embereknek ezoterikus rituálékat mutat. A halloween jelenség a hagyományban, a szokásokban és a kereskedelemben tudatos vagy nem tudatos boszorkánysági praktikák és rituálék sorozata. Ez a dolog egy változatlan és határozott álláspontot kíván mindennel szemben, amit a halloween, és általában véve a mágia felkínál.
Október 31. nagyon fontos dátum nemcsak a kelta kultúrában, hanem hasonlóképpen a sátánizmusban is: „a varázslók négy szabbatjának egyike”. Az első három „jótékonynak tűnő” momentumot jelent: a föld felébredését a téli álom után, a vetés idejét, az aratás idejét, míg a negyedik szabbat a tél érkezését jelöli és a nap legyőzését, a hideget, éhséget, halált.
A katolikus mindenszentek ünnepe nem kötődik a halloween ünnepléséhez. IV. Gergely pápa vezette be 840-ben és eredetileg májusban ünnepelték, nem pedig november elsején. 1048-ban Cluny Szent Odiló apát úgy határozott, hogy mindenszentek ünnepét november elejére teszi át, azzal a céllal, hogy „trónfosztottá” tegye a „Samhain” kultuszt.
A halloween a nagy többségnek ma azonban jó kereskedelmi trükk, a szórakozási vágy kielégítésének egyik lehetősége, az az éjszaka, amikor minden megengedett, a gyerekek szórakoztatásának is egy módja. „Boldog halloweent” szavakkal, és még ki tudja, milyenekkel díszítjük üzleteinket, partikat szervezünk, a gyerekeket is tanítjuk azzal, hogy álarcokat készítünk az iskolában…
A beengedett, ellenőrizhetetlen erők okozzák egészség területén a testi és lelki problémákat; érzelmek területén a leküzdhetetlen idegességet, aztán a tönkrement házasságokat, elromlott barátságokat, a teljes érzelmi űrt; életkedv területén a depresszió mély formáit, a halál utáni vágyódást, a kétségbeesést, az öngyilkosság vágyát.
Lehet választani a jót, és én azt tanácsolom mindenkinek, hogy mulatságok helyett vegyen részt a mindenszentek-napi szentmisén, majd pedig gyújtson gyertyát elhunyt szeretteiért. A mindenszentek a névtelen szenteket gyűjti egybe, azokat, akik eljutottak Krisztus színének látásáig.Reméljük azt, hogy szeretteink is köztük vannak és a gyertya fényénél imádkozzunk értük. Így Krisztus fénye ragyoghatja be ezeken a napokon is életünket és oszlathatja a minket sokszor körülvevő sötétséget.
Részletek Gemma nővérrel készített interjúból. A teljes szöveg itt olvasható.
A folytatásban pedig jött az egyesség az ördöggel:
Az idők során a töklámpás lett a halloween legfontosabb jelképe. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördöggel egyességet kötött, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ez egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.
A Szentatya felhívása:
Ma, amikor a Szentatya minden keresztényt, különösen a fiatalokat arra hív, hogy törekedjenek az életszentségre, amely minden keresztény elsődleges hivatása, azt látjuk, hogy Mindenszentek ünnepe mellé egy olyan kultúra jelei társulnak, amelyek nem tartoznak a keresztény hagyományhoz: szellemek, jelmezek, töklámpás, mágikus formulák…
A teljes cikk a Magyar Kuríron található itt.
Ha nem a szellemes, félelmetes ismeretlennel akarjuk magunkat és fiataljainkat szórakoztatni, akkor mit tegyünk? Először is ismerjük meg a Mindenszentek és a Halottak napja hagyományát és keresztény történetét. Vegyen részt inkább a Fény Éjszakáján a lehetőségek szerinti legközelebbi templomban. Lehet segíteni a helyi keresztény fiatalokat újszerű módon a temetőben evangelizálni, vagy szervezzen a plébánosával, hitoktatóval Mindenszentek zsúrt.
Részletek:
Az egyház a feltámadás és az örök élet hitével és az ebből fakadó reménnyel éli meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, melynek minden nép a maga módján tesz eleget. Az egyház kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. Szent Odilo clunyi apát kezdeményezte, hogy miután mindenszentek ünnepén az egyház megemlékezik a mennyország szentjeiről, másnap az összes megholtért is imádkozzon.
998-ban kezdték az ünnepet, majd a 11. században a clunyi bencések hatására széles körben elterjedt. Az egyház ezen a napon bizalommal kéri a Mindenhatót: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”.
„Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett.” Szent Ambrus püspök – testvére haláláról elmélkedve – e szavakkal foglalja össze a kereszténység legfőbb tanítását a halálról és a feltámadásról.
Szent II. János Pál pápa Jézus Krisztus, az élő víz hordozójacímmel írt egy fontos összefoglaló keresztény reflexiót a new age-ről és annak megjelenési formáiról. A mű a nyitott fülek és éles szemek számára itt olvasható.
Réz András igen egyedi módon magyarázza a halloweent:
Aki azt hiszi, hogy ennek az igen zajos és ma már fölöttébb mókás ünnepnek a neve egy bécsi telefonközpontostól ered – téved. Október 31. éjszakájának felfordulásai és furcsaságai ennél sokkal mélyebben gyökereznek. Maga a név – halloween – az angolban a katolikus hagyományt idézi. A halloween ugyanis az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) eltorzult formája. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy a kelta írek már Krisztus előtt az 5. században is megemlékeztek erről a napról, ugyanis a nyár náluk október 31-én ért véget. Ezt a napot Samhain-nak nevezték: ez volt a kelta újév.
Most, hogy már Magyarországon is divatba jöttek a különféle halloween-partik, -bulik és -bálok, nem baj, ha tudjuk, miről is szólnak az ilyenkor szokásos lökött jelmezek, a világító tökfejek, a tűzijáték és a ricsaj. A kelták úgy tartották, hogy ezen a napon a tér és idő szabályai érvényüket vesztik. Az egyik magyarázat szerint azok a lelkek, akik az elmúlt év során veszítették el testüket (értsd: meghaltak), ezen a napon visszatérnek, hogy új testet találjanak maguknak, és ebben új életet kezdjenek. Az élők viszont nem szeretnék, hogy szellemek költözzenek beléjük, ezért ezen az éjszakán mindent megtesznek a szellemek távoltartása érdekében. Így aztán otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a szellemeknek ne legyen kedvük behatolni a hideg, sötét házakba, ők maguk pedig kísérteties ruhákat öltöttek magukra, és nagy zajjal parádéztak föl és alá, hogy ezzel elijesszék a testekre vadászó lelkeket. Egy másik magyarázat szerint a tüzeket azért oltották ki, hogy majd a közös tűzből – a druidák Usinachban égő tüzéből – újragyújtsák őket. Egy harmadik változat a nyilvános tűzrakást az emberáldozattal hozza kapcsolatba. E szerint ilyenkor vetették máglyára azokat, akiket – feltevésük szerint – már megszálltak a szellemek.
A halloweennek van egy szélesebb kultúrkört érintő értelmezése is. Ez pedig a boszorkányhithez kapcsolódik. A boszorkánysághoz ugyanis hozzátartoznak a nagy beavató szertartások, a boszorkányszombatok intézménye. Ebből az eseményből évente négyet tartottak meg, minden évszakban egyet-egyet. Egyet Gyertyaszentelő idején, egyet májusban (ez volt a Walpurgis-éj), augusztusban tartották Lammas szertartását, végül pedig Halloweent. Szóval elég katyvaszos nap ez: keverednek benne kelta, germán pogány elemek, ott bujkál benne egy kis római komponens is (a rómaiak a keltáktól átvették ezt a napot, kétségtelen, hogy már emberáldozattól mentesen), és végül ott a katolikus hagyomány. Ehhez képest Magyarországra egyértelműen Amerikából, sőt, az amerikai tömegkultúrából került át. Ja, és hogyan került Amerikába? Az 1840-es években a kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal.
Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül. Ezt viszont nem az írek hozták. Ez keresztény szokás, amely már a kilencedik században is létezett. A korai keresztények november 2-án házról-házra jártak “léleksüteményért”. Ezért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunytak lelkéért. Ehhez kapcsolódott még az a hiedelem is, hogy a halál után a lelkek a pokol tornácára kerülnek (limbus), és az imádság hozzásegíti őket, hogy a mennybe kerüljenek.
Ami a tököt illeti, az eredetileg tarlórépa volt. Nem a kelta mitológiából, még csak nem is a keresztény hagyományokból származik, hanem az ír folklórból, pontosabban egy népmeséből. Ennek hőse rászedte az ördögöt. Felcsalta egy fa tetejére, aztán keresztet vésett a fa kérgébe, így az ördög nem tudott lemászni. Végül az egyszeri ember – bizonyos Jack – alkut kötött az ördöggel. Megállapodtak, hogy az ördög innen kezdve békén hagyja az embert, aki cserében leengedi a fáról. Hiába tűnt jó üzletnek, miután Jack meghalt, nem bocsátották be a mennyországba. Érthető: alkut kötött az ördöggel. De a pokolba sem juthatott be, hiszen átverte az ördögöt. Ekkor kapott az ördögtől egy égő zsarátnokot, hogy ennek fénye vezesse a sötétségben. Jack pedig a zsarátnokot egy kivájt répába tette. Amerikában azonban az ír bevándorlók azt konstatálták, hogy ott van tök bőségesen, így Jack mesebeli lámpása répa helyett a kivájt tök lett.
… a keresztények számára a halált Krisztus feltámadása világítja meg. Az örök életbe vetett hit ad bátorságot ahhoz, hogy még jobban szeressék az életet. „Én vagyok a föltámadás és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog” Jn 11,25-26– XVI. Benedek pápa katekézise Halottak napján (2011.).
Nem ünneplem a Halloweent, mert:
Az én Istenem az élet Istene, nem a halálé! Jn 14,6 “Én vagyok az út, az igazság és az élet…”
Az én Istenem a fényesség Ura nem a szürkeségé Jn 8, 12. “Én vagyok a világ világossága…”
Mert nem “díszítem” otthonomat ronda kísértetekkel és sátáni szinbólumokkal Lev 18,30 “Tartsátok meg tehát törvényeimet anélkül, hogy követnétek azokat az utálatos szokásokat, amelyeknek előttetek hódoltak. Így nem szennyeznek be benneteket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.”
Mert engem a jó érdekel, nem a rossz Ef 5, 10-11 “Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket.”
simonologia.wordpress.com