Pater Anselm Grün - Éld a Húsvét örömét
A halál őrei (Mt 28,4)
Máté feltámadás-elbeszélésében két római katona őrzi Jézus sírját. A főpapok és a farizeusok félnek, hogy Jézus feltámadására vonatkozó jövendölései valóra válhatnak. Be akarják biztosítani magukat, és arra kérik Pilátust, hogy őriztesse a sírt. Pilátus ezt válaszolja: „Van őrségtek! Menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok! Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ és őrséggel biztosították maguknak a sírt.” (Mt 27, 65-66) Amikor azonban az Úr angyala leszállt az égből, és elhengerítette a követ, „az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek.” (Mt 28. 4) Istennel szemben az ember nem tudja bebiztosítani magát, akármennyire is pecsételi le és őrizteti a sírt. Ha Isten beleavatkozik az életünkbe, akkor a halál őrei halálra rémülnek. Isten nem hagyja magát eltemetni.
Míg az őrök, akik azért őrzik a halottat, hogy az nehogy életre keljen, halálra válnak, addig a halott feltámad. Ez a feltámadás paradoxona. Magunkban is ismerünk ilyen halottőröket. Ők ügyelnek arra, hogy minden a régiben maradjon, hogy alapelveink ne inogjanak meg. Ők őrködnek meggyőződéseink felett. Amit a fejünkbe vettünk, annak úgy kell lennie. Így gondolkodtak a farizeusok is. De nem számoltak Istennel. Szemlátomást féltek attól, hogy elképzeléseik nem felelnek meg a realitásnak. Ezért minden erejükkel azon vannak, hogy elképzeléseiket keresztül vigyék. Katonákra van szükségük ahhoz, hogy megerősítsék hatalmukat. A félelem mindig őrök felállításához vezet, és ahhoz, hogy katonákat küldenek a csatába.
Bennünk is megvan ez a félelem. Sokszor félünk magától az élettől. Nekünk megfelelő keretek közé akarjuk szorítani. Félünk, hogy Isten egészen másként cselekszik, mint ahogy azt mi szeretnénk. Ezért vallásos életünkben is őröket állítunk hitünk alapelvei mellé. Ezek nem inoghatnak meg. Bebiztosítjuk magunkat Isten ellen. De a feltámadás Istene elveti az összes alapelvünket. Isten földrengésként tör be az életünkbe, és a halottőrök halálra válnak.
Ezek a halottőrök nem csak bennünk léteznek. Elegen vannak a világban is. Ezek azok, akik be akarják betonozni a hatalmukat, akik átgázolnak mindenen, kerül amibe kerül. A farizeusok hazudnak, hogy hatalmon maradhassanak. Amikor az őrök nem tudták megakadályozni Jézus feltámadását, akkor a főpapok megvesztegetik őket, hogy ne adják tovább az igazságot. Hamis szóbeszédet kell terjeszteniük, nehogy a főpapok hatalma és meggyőződése meginogjon. Hozzájuk hasonlóan vannak zsarnokok, akik elferdítik az igazságot, és őrzik népük sírját, nehogy egy próféta is föltámadjon és megkérdőjelezze a hatalmukat. A sír őrei a feltámadás politikai dimenzióját is jelentik. Ha politikai pártok, zsarnokok, vagy hataloméhes vezérek országuk sírját megannyira őrzik is, nem érnek el sikert. Isten hatalma erősebb. Fel fogja támasztani az életet. Földrengésként fogja megtörni a bebetonozott emberi hatalmat, és akkor kő kövön nem marad. Akkor aztán a halottőröknek nincs többé esélyük. Nem tudják megakadályozni az élet győzelmét, és az igazság feltámadását.
Hol vannak a te halottőreid? Miért nem hagysz bizonyos gondolatokat érvényesülni? Miért bújsz el normák és elvek mögé? Tartsd halottőreidet a feltámadás angyalának fényébe! Földre fogja őket sújtani, hogy feltámadhass.
A félelem és a rezignáció sírja (ApCsel 3)
A feltámadásnak a felkeléshez is köze van. Sokan szívesebben maradnak fekve félelmük és rezignációjuk, csalódásaik és sérelmeik sírjában. Berendezkednek a sírban, mert félnek az élettől. A felkelés azt is mindig magában foglalja, hogy megsérülhetek. Ha felkelek, szembe kell néznem az élettel. Ettől azonban sokan félnek, ezért inkább fekve maradnak. A „felkelni = egeiren” igét használja a Szentírás mind Jézus feltámadásakor, mind a gyógyítások leírásakor, amikor Jézus arra szólítja fel a betegeket, hogy keljenek fel, és járjanak. Ezekben a gyógyulási történetekben végbemegy a feltámadás. Az emberek összeszedik bátorságukat, megszabadulnak félelmük bilincseitől, és nem engedik többé, hogy gátlásaik és gátjaik az ágyhoz kössék őket; fogják ágyukat és járnak. (vö. Jn 5,1-10) Lukács nem csak Jézus gyógyításairól számol be, hanem az apostolokéiról is. Ezekben a történetekben a tanítványokban folytatódik a feltámadás titka. Lukács azt akarja nekünk megmutatni, hogy a feltámadás nem egy egyszeri esemény volt, hanem Jézus feltámadásába vetett hitünkben újra meg újra saját feltámadásunkat élhetjük meg, és másokat is életre kelthetünk.
Az Apostolok Cselekedeteinek 3. fejezetében Lukács arról mesél, hogy Péter és János a 9. órai imádság idején – vagyis Jézus halálának órájában – a templomba igyekszik. „Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt.” (ApCsel 3,2) Amikor ez az ember az apostoloktól is alamizsnát kér, Péter így szól hozzá: „Ezüstöm, aranyom nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! Azzal megfogta jobb kezénél és fölemelte. Erre annak azonnal erő szállt a lábába és talpába, úgyhogy felugrott, állt és járt-kelt.” (ApCsel 3,6-8) Jézus erejével képesek az apostolok a bénán született embert talpra állítani. Az apostolok tovább tudják adni azt a gazdagságot, amit a feltámadt Krisztusba vetett hit jelent. És ez a hit másokat is eljuttathat a feltámadáshoz. Arra bátorítja őket, hogy szabaduljanak meg gátlásaiktól, hogy bízzanak abban az erőben, amit Isten ajándékozott nekik. A bénán születettnél ez abban jut kifejezésre, hogy a templomban ugrándozva dicséri Istent. Csődület alakul ki és most Péterben is végbemegy a feltámadás. Elég bátorságot érez magában ahhoz, hogy az összegyűlt nép előtt beszédet tartson. Ez a tanulatlan ember a feltámadás örömhírét hirdeti a körülötte állóknak. „…az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból” (ApCsel 3,15) Jézus az élet szerzője. Aki hisz benne, igaz életre lel. Péter így zárja beszédét: „Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.” (ApCsel 3, 26) Jézus feltámadásának célja, hogy általa áldást nyerjenek az emberek és új utat járjanak, mégpedig az élet, és nem a gonoszság régi útját.
A feltámadás megtapasztalása folytatódik. Pétert és Jánost letartóztatja a templomőrség, és börtönbe veti. Másnap kihallgatják őket. Péter nem fél. Szavain érződik, hogy mekkora örömmel tölti el a feltámadás, amit nem csak Jézus életében élhetett át, hanem a bénán és saját magán is megtapasztalhatott. Nem hagyja magát a megfélemlíteni a szadduceusoktól. Ők érzik szavainak nyíltságát és azt a belső szabadságot, amit a megfeszített és feltámadt Úr nevében történő gyógyítás okozott. A nép vezetői minden prédikálást meg akarnak nekik tiltani, Péter azonban ugyanazzal a szabadsággal válaszol, mint amivel Jézus feltámadásáról beszélt: „Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre? Hiszen lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk! (ApCsel 4, 19-20) Nem lehet fenyegetésekkel megtiltani, hogy megéljük a feltámadást.
Bízz a feltámadás erejében! Rázd le magadról bénultságodat és gátlásaidat! Kelj fel, járd az utadat, és ne félj attól, hogy mit gondolnak rólad az emberek! Ha félsz valamilyen feladattól, ismételd el Jézus szavait: „Kelj föl, vedd az ágyadat és járj!” Vedd a hónod alá félelmedet és nézz szembe a problémával! Vedd a kezedbe, akkor fel fogsz támadni. Tudsz járni. A feltámadás ereje benned van. Nem kell erőlködnöd, hogy felkelj. Csak bízz a feltámadásban, amit Krisztus benned is el akar érni.
A halál őrei (Mt 28,4)
Máté feltámadás-elbeszélésében két római katona őrzi Jézus sírját. A főpapok és a farizeusok félnek, hogy Jézus feltámadására vonatkozó jövendölései valóra válhatnak. Be akarják biztosítani magukat, és arra kérik Pilátust, hogy őriztesse a sírt. Pilátus ezt válaszolja: „Van őrségtek! Menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok! Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ és őrséggel biztosították maguknak a sírt.” (Mt 27, 65-66) Amikor azonban az Úr angyala leszállt az égből, és elhengerítette a követ, „az őrök megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek.” (Mt 28. 4) Istennel szemben az ember nem tudja bebiztosítani magát, akármennyire is pecsételi le és őrizteti a sírt. Ha Isten beleavatkozik az életünkbe, akkor a halál őrei halálra rémülnek. Isten nem hagyja magát eltemetni.
Míg az őrök, akik azért őrzik a halottat, hogy az nehogy életre keljen, halálra válnak, addig a halott feltámad. Ez a feltámadás paradoxona. Magunkban is ismerünk ilyen halottőröket. Ők ügyelnek arra, hogy minden a régiben maradjon, hogy alapelveink ne inogjanak meg. Ők őrködnek meggyőződéseink felett. Amit a fejünkbe vettünk, annak úgy kell lennie. Így gondolkodtak a farizeusok is. De nem számoltak Istennel. Szemlátomást féltek attól, hogy elképzeléseik nem felelnek meg a realitásnak. Ezért minden erejükkel azon vannak, hogy elképzeléseiket keresztül vigyék. Katonákra van szükségük ahhoz, hogy megerősítsék hatalmukat. A félelem mindig őrök felállításához vezet, és ahhoz, hogy katonákat küldenek a csatába.
Bennünk is megvan ez a félelem. Sokszor félünk magától az élettől. Nekünk megfelelő keretek közé akarjuk szorítani. Félünk, hogy Isten egészen másként cselekszik, mint ahogy azt mi szeretnénk. Ezért vallásos életünkben is őröket állítunk hitünk alapelvei mellé. Ezek nem inoghatnak meg. Bebiztosítjuk magunkat Isten ellen. De a feltámadás Istene elveti az összes alapelvünket. Isten földrengésként tör be az életünkbe, és a halottőrök halálra válnak.
Ezek a halottőrök nem csak bennünk léteznek. Elegen vannak a világban is. Ezek azok, akik be akarják betonozni a hatalmukat, akik átgázolnak mindenen, kerül amibe kerül. A farizeusok hazudnak, hogy hatalmon maradhassanak. Amikor az őrök nem tudták megakadályozni Jézus feltámadását, akkor a főpapok megvesztegetik őket, hogy ne adják tovább az igazságot. Hamis szóbeszédet kell terjeszteniük, nehogy a főpapok hatalma és meggyőződése meginogjon. Hozzájuk hasonlóan vannak zsarnokok, akik elferdítik az igazságot, és őrzik népük sírját, nehogy egy próféta is föltámadjon és megkérdőjelezze a hatalmukat. A sír őrei a feltámadás politikai dimenzióját is jelentik. Ha politikai pártok, zsarnokok, vagy hataloméhes vezérek országuk sírját megannyira őrzik is, nem érnek el sikert. Isten hatalma erősebb. Fel fogja támasztani az életet. Földrengésként fogja megtörni a bebetonozott emberi hatalmat, és akkor kő kövön nem marad. Akkor aztán a halottőröknek nincs többé esélyük. Nem tudják megakadályozni az élet győzelmét, és az igazság feltámadását.
Hol vannak a te halottőreid? Miért nem hagysz bizonyos gondolatokat érvényesülni? Miért bújsz el normák és elvek mögé? Tartsd halottőreidet a feltámadás angyalának fényébe! Földre fogja őket sújtani, hogy feltámadhass.
A félelem és a rezignáció sírja (ApCsel 3)
A feltámadásnak a felkeléshez is köze van. Sokan szívesebben maradnak fekve félelmük és rezignációjuk, csalódásaik és sérelmeik sírjában. Berendezkednek a sírban, mert félnek az élettől. A felkelés azt is mindig magában foglalja, hogy megsérülhetek. Ha felkelek, szembe kell néznem az élettel. Ettől azonban sokan félnek, ezért inkább fekve maradnak. A „felkelni = egeiren” igét használja a Szentírás mind Jézus feltámadásakor, mind a gyógyítások leírásakor, amikor Jézus arra szólítja fel a betegeket, hogy keljenek fel, és járjanak. Ezekben a gyógyulási történetekben végbemegy a feltámadás. Az emberek összeszedik bátorságukat, megszabadulnak félelmük bilincseitől, és nem engedik többé, hogy gátlásaik és gátjaik az ágyhoz kössék őket; fogják ágyukat és járnak. (vö. Jn 5,1-10) Lukács nem csak Jézus gyógyításairól számol be, hanem az apostolokéiról is. Ezekben a történetekben a tanítványokban folytatódik a feltámadás titka. Lukács azt akarja nekünk megmutatni, hogy a feltámadás nem egy egyszeri esemény volt, hanem Jézus feltámadásába vetett hitünkben újra meg újra saját feltámadásunkat élhetjük meg, és másokat is életre kelthetünk.
Az Apostolok Cselekedeteinek 3. fejezetében Lukács arról mesél, hogy Péter és János a 9. órai imádság idején – vagyis Jézus halálának órájában – a templomba igyekszik. „Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt.” (ApCsel 3,2) Amikor ez az ember az apostoloktól is alamizsnát kér, Péter így szól hozzá: „Ezüstöm, aranyom nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj! Azzal megfogta jobb kezénél és fölemelte. Erre annak azonnal erő szállt a lábába és talpába, úgyhogy felugrott, állt és járt-kelt.” (ApCsel 3,6-8) Jézus erejével képesek az apostolok a bénán született embert talpra állítani. Az apostolok tovább tudják adni azt a gazdagságot, amit a feltámadt Krisztusba vetett hit jelent. És ez a hit másokat is eljuttathat a feltámadáshoz. Arra bátorítja őket, hogy szabaduljanak meg gátlásaiktól, hogy bízzanak abban az erőben, amit Isten ajándékozott nekik. A bénán születettnél ez abban jut kifejezésre, hogy a templomban ugrándozva dicséri Istent. Csődület alakul ki és most Péterben is végbemegy a feltámadás. Elég bátorságot érez magában ahhoz, hogy az összegyűlt nép előtt beszédet tartson. Ez a tanulatlan ember a feltámadás örömhírét hirdeti a körülötte állóknak. „…az élet szerzőjét pedig megöltétek, de Isten feltámasztotta őt a halálból” (ApCsel 3,15) Jézus az élet szerzője. Aki hisz benne, igaz életre lel. Péter így zárja beszédét: „Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így mindenki megtérjen gonoszságából.” (ApCsel 3, 26) Jézus feltámadásának célja, hogy általa áldást nyerjenek az emberek és új utat járjanak, mégpedig az élet, és nem a gonoszság régi útját.
A feltámadás megtapasztalása folytatódik. Pétert és Jánost letartóztatja a templomőrség, és börtönbe veti. Másnap kihallgatják őket. Péter nem fél. Szavain érződik, hogy mekkora örömmel tölti el a feltámadás, amit nem csak Jézus életében élhetett át, hanem a bénán és saját magán is megtapasztalhatott. Nem hagyja magát a megfélemlíteni a szadduceusoktól. Ők érzik szavainak nyíltságát és azt a belső szabadságot, amit a megfeszített és feltámadt Úr nevében történő gyógyítás okozott. A nép vezetői minden prédikálást meg akarnak nekik tiltani, Péter azonban ugyanazzal a szabadsággal válaszol, mint amivel Jézus feltámadásáról beszélt: „Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Istenre? Hiszen lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk! (ApCsel 4, 19-20) Nem lehet fenyegetésekkel megtiltani, hogy megéljük a feltámadást.
Bízz a feltámadás erejében! Rázd le magadról bénultságodat és gátlásaidat! Kelj fel, járd az utadat, és ne félj attól, hogy mit gondolnak rólad az emberek! Ha félsz valamilyen feladattól, ismételd el Jézus szavait: „Kelj föl, vedd az ágyadat és járj!” Vedd a hónod alá félelmedet és nézz szembe a problémával! Vedd a kezedbe, akkor fel fogsz támadni. Tudsz járni. A feltámadás ereje benned van. Nem kell erőlködnöd, hogy felkelj. Csak bízz a feltámadásban, amit Krisztus benned is el akar érni.