Elmélkedj úgy, mint egy hegy!
Egyszer egy fiatal francia filozófus elzarándokolt az Athosz-hegyre, hogy elmélyedjen a Jézus-imában. Többedik próbálkozásra Szeráfim atya végre elfogadta tanítványának.
- Mielőtt a szív imájáról beszélnék, tanulj meg úgy elmélkedni, mint az a hegy ... - és egy hatalmas sziklára mutatott. - Kérdezd meg őt, hogyan imádkozik. Azután gyere vissza hozzám.
Elmélkedj úgy, mint egy hegy!
Így kezdődött el a fiatal filozófus igazi bevezetése a hészükhaszta imamódba. Az első útbaigazítás, amit kapott, stabilitásra, a jó alapok lerakására vonatkozott.
Csakugyan az első tanács, amit az ember az elmélkedésre vágyónak adhat, nem lelki, hanem testi jellegű: ,,Ülj le! Ülj úgy, mint a hegy, azaz légy nehéz, legyen súlyos a jelenléted!'' Az első napokban a fiatal embernek nagyon nehéz volt így mozdulatlanul maradnia, keresztbe tett lábakkal, a medencecsont kissé följebb, mint a térdek (ezt a testtartást találta a legstabilabbnak).
Egy reggel aztán valóban megérezte, mit jelent úgy elmélkedni, mint egy hegy. Ült teljes súlyával, mozdulatlanul. Egy volt a heggyel, csendesen a Nap alatt. Időérzéke teljesen megváltozott. A hegyeknek más az idejük, a ritmusuk. Amikor az ember úgy ül, mint egy hegy, előtte van az örökkévalóság. Ez a helyes magatartása annak, aki rá akar hangolódni az elmélkedésre: tudja, hogy mögötte, benne és előtte van az örökkévalóság. Egy templom építéséhez először kőre volt szükség; a szikla rendíthetetlen szilárdságára azután Isten megépíthette egyházát, az ember testét pedig templomává tette. Így értelmezte az evangélium szavait: Te Péter vagy és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat. (Mt 16,18) Több héten át így maradt.
A legnehezebb az volt számára, hogy órákat töltsön el ,,semmittevéssel''. Újra meg kellett tanulnia létezni, egyszerűen csak lenni cél és ok nélkül. Úgy elmélkedni, mint egy hegy - azt jelenti, hogy maga a Lét elmélkedik, a Lét a maga egyszerűségében, megelőzve minden gondolatot, élvezetet, szenvedést.
Szeráfim atya mindennap meglátogatta, és megosztotta vele paradicsomát, és néhány olajbogyóját. E nagyon egyszerű étkezés ellenére úgy tűnt, hízott a fiatalember. Járása nyugodtabb lett. Mintha a hegy a testébe költözött volna. Tudott mindenre időt hagyni, befogadni az évszakokat, csendes és nyugodt maradt, mint a föld, amely néha kemény és száraz, néha viszont olyan, mint az aratásra váró domboldal.
Úgy elmélkedett, mint egy hegy, ez gondolatainak ritmusát is megváltoztatta. Megtanult ítélkezés nélkül ,,látni'', mintha megadná a létezés jogát mindannak, ami a hegyen nő.
hesykhia.blog.hu
Egyszer egy fiatal francia filozófus elzarándokolt az Athosz-hegyre, hogy elmélyedjen a Jézus-imában. Többedik próbálkozásra Szeráfim atya végre elfogadta tanítványának.
- Mielőtt a szív imájáról beszélnék, tanulj meg úgy elmélkedni, mint az a hegy ... - és egy hatalmas sziklára mutatott. - Kérdezd meg őt, hogyan imádkozik. Azután gyere vissza hozzám.
Elmélkedj úgy, mint egy hegy!
Csakugyan az első tanács, amit az ember az elmélkedésre vágyónak adhat, nem lelki, hanem testi jellegű: ,,Ülj le! Ülj úgy, mint a hegy, azaz légy nehéz, legyen súlyos a jelenléted!'' Az első napokban a fiatal embernek nagyon nehéz volt így mozdulatlanul maradnia, keresztbe tett lábakkal, a medencecsont kissé följebb, mint a térdek (ezt a testtartást találta a legstabilabbnak).
Egy reggel aztán valóban megérezte, mit jelent úgy elmélkedni, mint egy hegy. Ült teljes súlyával, mozdulatlanul. Egy volt a heggyel, csendesen a Nap alatt. Időérzéke teljesen megváltozott. A hegyeknek más az idejük, a ritmusuk. Amikor az ember úgy ül, mint egy hegy, előtte van az örökkévalóság. Ez a helyes magatartása annak, aki rá akar hangolódni az elmélkedésre: tudja, hogy mögötte, benne és előtte van az örökkévalóság. Egy templom építéséhez először kőre volt szükség; a szikla rendíthetetlen szilárdságára azután Isten megépíthette egyházát, az ember testét pedig templomává tette. Így értelmezte az evangélium szavait: Te Péter vagy és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat. (Mt 16,18) Több héten át így maradt.
A legnehezebb az volt számára, hogy órákat töltsön el ,,semmittevéssel''. Újra meg kellett tanulnia létezni, egyszerűen csak lenni cél és ok nélkül. Úgy elmélkedni, mint egy hegy - azt jelenti, hogy maga a Lét elmélkedik, a Lét a maga egyszerűségében, megelőzve minden gondolatot, élvezetet, szenvedést.
Szeráfim atya mindennap meglátogatta, és megosztotta vele paradicsomát, és néhány olajbogyóját. E nagyon egyszerű étkezés ellenére úgy tűnt, hízott a fiatalember. Járása nyugodtabb lett. Mintha a hegy a testébe költözött volna. Tudott mindenre időt hagyni, befogadni az évszakokat, csendes és nyugodt maradt, mint a föld, amely néha kemény és száraz, néha viszont olyan, mint az aratásra váró domboldal.
Úgy elmélkedett, mint egy hegy, ez gondolatainak ritmusát is megváltoztatta. Megtanult ítélkezés nélkül ,,látni'', mintha megadná a létezés jogát mindannak, ami a hegyen nő.